Monday, August 15, 2011

Satu Rasa

Gerimis di luar
Sayup membasahi
Tanah bumi milik Allah
Ketika sinar meredup
Kerinduan menggamit hati
Rindu pada walid
Rindu pada ibu
Terasa kini sayu
Kerutan dahi tua
Menongkah terik panas
Untuk bekalan anak kecil
Aku tahu itu…
Kata-kata makna
Sering mendampingi ku
Sebagai panduan hidup
Aku tahu itu…
Harapan segunung tinggi
Impian seluas lautan
Perlu ku raih
Demi senyuman terukir
Pada wajah tua mereka
Bisa tenangkan hati
Bisa sediakan diri
Bisa hilangkan beban
Yang tak tergalas lagi
Aku tahu rindu ini
Rasa dari-Mu ya Allah
Seakan itu juga
Titis-titis tinta
Dari kecil mata ku
Seperti gerimis
Gerimis di luar jendela..

Pena suhaiza_shuhaimi
8 Jun 07/13.17pm/at hostel

Cinta

Cinta…
Tak semestinya indah
Mengajar erti sebuah kasih
Yang adakalanya mengerti dan adakalanya sepi

Cinta…
Tidak seindah yang kita sangkakan
Andainya tidak diumpakan seindah rupa
Cinta diibarat sebuah airmata
Di lautan yang sentiasa ditiup angin
Yang sentiasa di gelombang ombak
Yang sentiasa di ancam ribut
Andainya tiang yang patah ditiup ribut
Begitulah perasaan cinta manusia

Namun…
Cinta Ilahi
Hanya satu tiada ganti
Kekal dan abadi
Jika kabur sesat dicari
Cinta Allah cinta yang pasti

Pena suhaiza_shuhaimi
3 April '07/3.00 pg/at hostel

Sahabat


SAHABAT…
Satu ungkapan yang penuh kemisterian
Kekadang sayang dan adakalanya rindu
Pelik, entah mungkin ini dikatakan sahabat.
Namun ada juga terselit perasaan
Antara kita hanya kawan kononnya
Tapi masing-masing seperti mengerti
Perasaan sendiri
Namun cuba menafikan
Mengapa?
Tidak bolehkah meneruskannya
Mengapa perlu disembunyikan
Bukankah kehadirannya tidak disangka
Atau memang wujud antara kita
Seakan tidak percaya             
Tetapi itulah hakikatnya
Rindu itu perlu
Mengapa tidak melafazkannya
Bukankah dengan cara itu
Dapat menghilangkan kesakitan
Yang entah bila sampai ke penghujungnya
Namun kala ini itu tidak penting
Yang perlu dikira cita-cita
Bukan cinta kita yang penting
Pengorbanan kita tidak sia-sia
Namun kita tetap bersahabat
Hingga dunia kiamat
Andai ada keizinan dariNya
Pasti bertemu jua kita
Untuk merealisasikan satu impian yang nyata?

Pena suhaiza_shuhaimi
6 Nov '05/12.15 mlm/at home

                                                                                         

Aku Rindu

Gema alam kian menghantui jiwaku
Entah mengapa ingin aku cuba katakana
Namun tak bisa digambarkan
Rindu pada kalimah mu
Kata-kata mu
Andai kau masih ada kini
Aku sujud padamu
Akan kurenung wajahmu
Akan kukasihi mu
Ya Rasulullah
Mengapa kau pergi
Disaat aku inginkan bimbingan mu
Aku perlu nasihatmu
Tiap malam aku kenangkan mu
Mungkin jika kau masih ada
Dunia kini tidak sebegini
Kerna aku tahu mereka mungkin
Malu padamu
Ya Rasulullah
Kata-katamu penuh makna
Senyuman mu penuh kemanisan
Kesabaran mu meruntun hatiku
Engkau contoh agung
Yang terbaik seluruh alam
Aku malu mengsalai cinta padamu
Kerna engkau insan mulia
Tapi aku manusia hina
Aku rindu padamu
Aku rindu mendengar kalimah mu
Setiap butir perkataanmu aku rindu

Pena suhaiza_shuhaimi
15 Jan '07/1.19 am/at home


                                                                                                      

Buah Cinta Kita


Kehadiran yang tak disangka
Entah bila rindu ini menyapa
Bilamana kasih ini terterpa
Atau aku tidak menyedarinya
Hakikat sebuah cinta
Bisakah melafazkannya
Insan yang tidak aku jangka
Hadir umpama sinar cahaya
Yang memberi sejuta bahagia
Kala kasih dihulurkan
Jiwa ini separuh cuma
Kerana masih hanyut dalam kelukaan
Tidak pernah sebahagia begini
Andai tidak membuka pintu hati
Rindu, cinta, kasih seringkali menyulami
Belum pernah menatap wajah
Namun cinta kian memerah
Semerah warna cinta kita
Di balik matamu, ada renungan ku
Di balik senyumanmu, ada kegembiraan ku
Di balik hatimu, ada cinta ku
Impian cinta tidak pernah lari
Dari kotak ingatan kenangan ku
Ingin sentiasa di sisi, selalu
Bersama menempuh liku-liku
Dugaan dunia namun tidak lupa ukhrawi
Seluas nikmat Allah
Begitu juga besar pemberian-Nya padaku
Kesyukuran sentiasa meniti di bibir tanpa jemu
Kerna ku tahu kau insan terbaik buatku
Cinta padamu tidak pernah pudar
Malah semakin mekar, semekar rindu dihatiku
Tidak pernah ku rasai cinta sehebat ini
Selepas cinta dari-Mu Ya Rabbi
Doaku moga cintaku padamu
Mengiringi kita sentiasa di dunia dan akhirat
Saat akad terlaksana
Itulah saat bermula untuk ku buktikan
Betapa cintaku padamu
Tidak dapat terungkap dengan kalam
Hanya kita bisa memahami dan merasai
Tika mata dan hati menguasai segalanya.

Pena suhaiza_shuhaimi
1 Jan '11/12.30 mlm/at home

Secebis Kesedaran


Kelembutan kalbu bergetar
Dalam diam terpana cahaya di lorong sepi
Bisa menangis, berdiri dalam kepayahan
Kecewa lagi, suratan tertulis, Lauh Mahfuz
Rindu pada-Nya kini menggamit kembali
Tersedar dari mimpi yang panjang
Akukah yang bersalah?
Atau Dia sahaja yang memang benar
Ya, Dia Maha Mengetahui
Menyedarkan aku kembali kepada-Nya
Mengusap lembut ingatan ku
Adakah hidup perlu begini
Bahagia sekelumit dirasai
Atau aku yang tidak mensyukuri
Ya,nikmat Dia luas
Hingga tidak sempat diamati
Setabah cintaku pada-Mu
Secekal rinduku pada kekasih-Mu
Aku tahu ini ikhtibar dari-Mu
Tanda kasih-Mu sentiasa mengingatiku
Sekalung syukur pada Yang Mencipta
Kesedaran ini masih belum lewat
Mengutip setiap helaian pengajaran
Di dada bumi-Mu
Bawah rimbunan nikmat-Mu
Kini, cinta-Mu Ya Allah
Mengiringiku dalam perjuangan hayat
Bagi insan bernama manusia…

Pena suhaiza_shuhaimi
14/04/07/20.38 mlm  at home!

                                                                                                                    
                                                                                                                                                                                                                                       




                                                                                                                       

Hidup


Hati
Entah bagaimana untuk di bicarakan
Melalui alam ini
Aku dapat kenali jiwa murni
Hidup penuh ranjau entah bila dan ketika untuk membangun
Cinta
satu rasa yang indah dirasai
Bila kecewa pedih sekali
Perlu menangis dan ketawa sendiri
Aku
banyak pengalaman telah di lalui
Ajar erti hidup berdikari
Tanpa ia tidak matang fikiran nanti
Laluku bersyukur dengan hidup ini
dikurniakan Allah rezeki berguling
cinta Allah sentiasa mendampingi
tanpa kekuatan dari diri
kekuatan Dia ada di hati
rindu
padaMu Ya Allah..
pada kekasihMu
Muhammad SAW
Kini
Menjadi muslimah sejati
Bukan mudah seperti yang difikirkan
Namun semua itu perlu aku akui
Kecantikkan luaran bukan utama
Keindahan dalaman itu yang benar
Biar tidak cantik di pandang manusia
Namun cantik di sisi Allah
Aku menunggu saat itu
Ketika pintu hati di kuak
Oleh insan yang bernama lelaki.
Membimbingku menuju syurgawi..

Pena suhaiza_shuhaimi
17 dis ‘06/1.29 ptg


                                                                                                                                                                                                                                            


                                                                                                                     

Cinta Hati

Dalam kejauhan malam
Aku sendiri lagi
Menginsafi diri
Betapa terlalu duniawi
Ya Rabbi…
Aku sering sEndiri
Kenapa?
Adakah ditakdirkan begini
Mencari cinta manusia
Yang abadi
Yang hakiki
Yang sejati
Kanapa ya Allah..
Aku merindui
Aku mencintai
Aku mengasihi
Tapi pada siapa
Pada siapakah perasaan ini
Seorang diri melihat langit
Merenung air lautan
Nerasai sentuhan bayu
Mengagumi kebesarnMu
Ya Allah…
Temuilah aku dengan insan ini
Satukan hatiku dengan insan ini
Sentuhi hatinya
Bisikkan kalimah cintaMu dalam hatinya
Aku mencintai kerana kurniaan rasa ini
Terlalu mencintai
Pandulah diriku
Tunjukkan ku jalan
Jalan yang bisa ku perolehi restuMu
Langit malam yang cerah
Seakan memahami
Hatiku yang sedang menyepi
Sepi menanti insan yang aku cintai

Pena suhaiza_shuhaimi
Dis 22 07/2.00 pg/at home

Saturday, August 13, 2011

Cerpen : Berakhirnya Sebuah Penantian


SEPULUH

IMANI MEMBUKA MATANYA PERLAHAN-LAHAN.

“SUDAH PASTI IMANI DI HOSPITAL.” BISIK IMANI. 

BERAT SUNGGUH KEPALANYA. SAKIT BUKAN KEPALANG SELURUH ANGGOTA BADANNYA. IMANI TAKUT RAHSIA YANG DISIMPAN SELAMA INI AKAN DIKETAHUI OLEH RAKAN-RAKANNYA. SAAT IMANI INGIN MENGGERAKKAN TANGANNYA DIA TERASA JEMARINYA DIGENGGAM OLEH SESEORANG.

“IMANI, AWAK TAK APA-APA?” IKHMAL RUPANYA. 

AIR MUKA SAHABATNYA ITU MURUNG SEKALI. TIDAK SEPERTI SELALU.

“PASTI DIA TELAH MENGETAHUI. YA ALLAH KUATKANLAH HATIKU INI.” BISIK HATI IMANI.

IMANI HANYA MAMPU TERSENYUM. IMANI TAHU MASANYA SUDAH TIBA. WALAUPUN DOKTOR TELAH MENGATAKAN PELUANG UNTUK IMANI HIDUP MASIH ADA TIGA BULAN NAMUN SEMUA ITU TIDAK BOLEH DI JANGKA, AJAL MAUT DI TANGAN TUHAN. KITA HANYA MAMPU MERANCANG, TUHAN ITULAH MAHA MENGETAHUI.

“IKHMAL.” LEMAH SUARA IMANI.

“IMANI, KENAPA MESTI IMANI? KENAPA? SIAPA IKHMAL DI HATI IMANI? BUKANKAH IKHMAL NI SAHABAT IMANI. SEPATUTNYA IMANI PERLU KONGSI SEGALA PENDERITAAN IMANI DENGAN IKHMAL.” LUAH IKHMAL.

ADA GENANG AIR DI MATANYA TAPI CUBA DI TAHAN. SEDIH BENAR IKHMAL APABILA MENGETAHUI IMANI MENGHIDAPI KANSER PERUT YANG SERIUS. SELAMA INI IKHMAL HANYA TAHU IMANI ADA MENGHIDAP PENYAKIT GASTRIK. TAK DISANGKA PENYAKIT YANG DIKATAKAN ITU RUPA-RUPANYA KANSER. PALING MENGEJUTKAN IKHMAL PELUANG UNTUK IMANI HIDUP HANYA TIGA BULAN SAHAJA.

“IKHMAL, MAAFKAN IMANI. BUKAN NIAT IMANI UNTUK MERAHSIAKAN SEMUA INI TETAPI DEMI KEBAIKKAN PERSAHABATAN KITA, IMANI TIDAK MAHU MENYUSAHKAN IKHMAL. SELAMA INI IMANI HANYA DAPAT BERGANTUNG DENGAN KEKUATAN PERSAHABATAN KITA SELAIN UBAT-UBAT YANG DIBERI OLEH DOKTOR. TETAPI IMANI REDHA DENGAN SEMUA INI. MUNGKIN ALLAH ITU MEMBERI PELUANG UNTUK IMANI SEHINGGA KE HARI INI SAHAJA.” PERLAHAN AIR MATA IMANI MENGALIR.

SEBAK IKHMAL MELIHAT AIR MATA IMANI DENGAN PENUH PENDERITAAN. TANPA DISEDARI AIR MATANYA JUGA TURUT MENGALIR TAPI CEPAT DISENGKA OLEH IMANI.

“JANGAN MENANGIS IKHMAL. IKHMAL LELAKI. IKHMAL PERLU KUAT UNTUK MENGHADAPI  SEMUA INI. BERJANJILAH YANG IKHMAL AKAN MENJADI SEOARANG INSAN YANG TABAH DENGAN SEMUA INI. HIDUP HANYA SEMENTARA. LAMBAT LAUN KITA AKAN KEMBALI KEPADANYA.”

“IKHMAL JANJI, IMANI.” SEMAKIN KUAT GENGGAMANNYA.

“IKHMAL, MANA AIMAN?” 

BARU IKHMAL TERSEDAR YANG AIMAN ADA DI LUAR. IKHMAL SENGAJA TIDAK MEMBERI AIMAN MASUK SUPAYA IMANI TIDAK TERASA BEGITU TERKEJUT DENGAN KEHADIRAN AIMAN APABILA DIA TERSEDAR NANTI.

“IMANI!” 

LEMBUT SUARA ITU MEMANGGIL NAMA IMANI. DIA CUKUP KENAL DENGAN SUARA ITU. WAJAH YANG DIRINDUINYA DITATAP PENUH KERINDUAN. IMANI BEGITU BERSYUKUR KERANA ALLAH TELAH MEMAKBULKAN DOANYA UNTUK BERTEMU DENGAN AIMAN WALAUPUN PADA SAAT-SAAT AKHIR BEGINI.

“AIMAN, APA KHABAR?” TUTUR IMANI LEMBUT. 

AIMAN TERSENTUH MELIHAT IMANI DALAM KEADAAN TERSEBUT. BUKAN KERANA WARNA WAJAH IMANI YANG PUCAT TETAPI KETENANGAN WAJAH GADIS ITU WALAUPUN DALAM SAAT GETIR BEGINI IMANI MASIH BOLEH TERSENYUM. IMANI TIDAK BANYAK BERUBAH MASIH SEPERTI DAHULU. TENANG MENGHADAPI SESUATU KEADAAN.

“AIMAN SIHAT, IMANI. MAAFKAN AIMAN IMANI KERANA TELAH BANYAK MENYAKITI HATI IMANI. AIMAN TIDAK TAHU MENGHARGAI KASIH SAYANG IMANI SELAMA INI. AIMAN…"

 PERLAHAN IMANI MELETAK JARINYA DI BIBIR MERAH AIMAN.

“AIMAN, TIADA SIAPA YANG BERSALAH. IMANI BEGITU BERSYUKUR KERANA DOA IMANI UNTUK BERTEMU AIMAN KEMBALI TELAH DIMAKBULKAN. IMANI BETUL-BETUL BERSYUKUR. MUNGKIN SETAKAT INI SAHAJA PENANTIAN IMANI. IMANI BEGITU GEMBIRA KERANA TELAH DIKURNIAKAN INSAN SEPERTI AIMAN DALAM HIDUP IMANI. TERIMA KASIH DI ATAS SEGALA YANG TELAH AIMAN BERIKAN KEPADA IMANI. BEGITU JUGA DENGAN IKHMAL.” SERAYA ITU IMANI MENOLEH KE ARAH IKHMAL.

“TERIMA KASIH SAHABAT. KAU TELAH MEMBERIKAN AKU MERASAI KASIH SAYANG SEORANG SAHABAT. MOGA ALLAH SAHAJA YANG DAPAT MEMBALAS SEGALA BUDI KALIAN.” 

TERASA BEGITU SAKIT DI SETIAP ANGGOTA BADANNYA TETAPI CUBA DIKUMPULKAN SEGALA KEKUATAN UNTUK MELUAHKAN ISI HATINYA SELAMA INI.

“AIMAN, SELAMA KITA BERSAHABAT, IMANI BETUL-BETUL MENGAKUINYA. IMANI BEGITU MENCINTAI AIMAN.” 

PERLAHAN-LAHAN IMANI MENGANGKAT TANGANNYA MENYENTUH WAJAH AIMAN. TERASA BEGITU RINDU DENGAN WAJAH ITU. IMANI TAHU DIA TIDAK BERDAYA LAGI. IMANI MENYAPU AIRMATA AIMAN BUAT KE SEKIAN KALI. AKHIRNYA TANGAN IMANI REBAH DI RIBA AIMAN. AIRMATA YANG SEDARI TADI BERGENANG DIKELOPAK MATA IKHMAL, AKHIRNYA MENGALIR LAJU SEPERTI MENGIRINGI PEMERGIAN IMANI. IMANI TIDAK AKAN KEMBALI LAGI. HANYA KENANGAN YANG DAPAT MENGEMBALIKAN IMANI DALAM INGATAN AIMAN DAN IKHMAL.

“AKU JUGA MENCINTAIMU, IMANI.” PERLAHAN-PERLAHAN AIMAN MENUTUR BICARA ITU DI TELINGA IMANI SAMBIL JEMARI IMANI MASIH ERAT DIGENGGAMANNYA.  

TAMAT

HASIL DARI BUAH TANGANKU
MAY 31 2007/ 21:35 p.m/ hostel…
PENA SUHAIZA SHUHAIMI

                                                                           
                                                                            


Cerpen : Berakhirnya Sebuah Penantian


SEMBILAN

TIGA HARI DI UTP TIDAK SIA-SIA BAGI IMANI KERANA DIA BERJAYA MEMUNGUT TIGA PINGAT EMAS DALAM LIMA ACARA YANG DISERTAINYA SEKALIGUS TELAH MENAIKKAN NAMA UNIVERSITINYA. IMANI BERASA SANGAT GEMBIRA DAN BERSYUKUR DENGAN APA YANG DILALUINYA SEBELUM INI. SETELAH TAMAT MAJLIS PENUTUP, RAMAI PESERTA BERTEMU DENGAN RAKAN-RAKAN LAMA MEREKA YANG SAMA-SAMA BERJUANG DALAM SENI MEMPERTAHANKAN DIRI INI. DI BAWAH SEPOHON POKOK, IMANI,IKHMAL DAN BEBERAPA RAKAN-RAKAN YANG LAIN SEDANG MENGEMAS BARANG MASING-MASING. IKHMAL MASIH TERFIKIR TENTANG PERISTIWA TIGA HARI YANG LALU, TENTANG AIMAN.

“ADAKAH AKU PATUT MEMBERITAHU IMANI?” 

SATU PERSOALAN YANG PENUH TANDA TANYA. SERBA SALAH DIBUATNYA IKHMAL. SEDANG IKHMAL MENGUTIP BOTOL MINERAL YANG BERSELERAKKAN, DIA TERDENGAR SUARA LELAKI MENEGURNYA.

“IKHMAL!” SEPANTAS ITU JUGA IKHMAL MENOLEH. AIMAN RUPANYA.

“ENGKAU, AIMAN! TAK SANGKA JUMPA KAT SINI. KAU APA KHABAR?” TANYA IKHMAL GEMBIRA . 

SAMBIL BERSALAMAN DENGAN AIMAN. MATANYA MELIAR-LIAR MENCARI KELIBAT IMANI. NAMUN GADIS ITU HILANG ENTAH KE MANA.

“AKU BIASA SAJA. ALHAMDULILLAH. MACAM DULU JUGA.” AIMAN SENYUM. 

LAMA DIA TIDAK JUMPA SAHABATNYA ITU. KALI TERAKHIR MEREKA BERSAMA SEWAKTU MALAM PERPISAHAN DI MATRIKULASINYA. TERASA BEGITU KECIL DUNIA INI.

“EMM..SEJAK BILA KAU BELAJAR SILAT?” SETAHU AKU KAU TIDAK BERMINAT DENGAN SEMUA NI.” IKHMAL HAIRAN.

“AKU NAK TEBUS KESALAHAN AKU PADA SEORANG GADIS, IKHMAL. DENGAN CARA BEGINI SAHAJALAH AKU DAPAT BERTEMU DENGANNYA.” ADA NADA KESAL PADA HUJUNG KATA LELAKI ITU.

“SIAPA? MAKSUD KAU NURUL IMANI?” IKHMAL SUDAH DAPAT MENGANGGAK.

“YA. AKU INGIN MENEBUS KESALAHAN AKU PADANYA. AKU INGIN MEMBERITAHUNYA YANG AKU BENAR-BENAR CINTAKANNYA. ADA KAU NAMPAK DIA? PUAS AKU CARI DIA DARI KENALAN-KENALAN DIA YANG LAIN, TETAPI HAMPA. IMANI SUDAH BERPESAN KEPADA MEREKA SUPAYA TIDAK MEMBERITAHU KE MANA DIA MENYAMBUNGKAN PENGAJIANNYA. BARU-BARU NI AKU DAPAT TAHU, DIA MASIH MENUNTUT DI SELATAN SEMENANJUNG. AKU MALU PADA DIA IKHMAL. AKU BERDOSA PADA DIA. AKU BUTA UNTUK BEZAKAN KACA DAN PERMATA.” AIMAN SEAKAN PUAS MELEPASKAN KEKESALAN YANG ADA.

 MEMANG DIAKUI NURUL IMANI SEORANG GADIS YANG ISTIMEWA BAGI DIRINYA. TETAPI DISEBABKAN SIKAP EGONYA, GADIS ITU DIABAIKAN DAN DITINGGALKAN TANPA RASA BELAS KASIHAN BEGITU SAHAJA.

“AKU BODOH IKHMAL MELEPASKAN IMANI BEGITU.” IKHMAL TIDAK TAHU APA YANG HENDAK DILAKUKAN. 

SERBA SALAH BERMAIN DALAM DIRINYA. MASAKAN DIA TIDAK NAMPAK IMANI. HARI-HARI DI KAMPUS DIHABISKAN BERSAMA GADIS ITU. SEDANG IKHMAL DAN AIMAN MELAYAN PERASAAN MASING-MASING, TIBA-TIBA NAMA IKHMAL DIPANGGIL.

“IKHMAL, TOLONG IMANI ANGKAT BEG NI BOLEH?” 

IMANI LANSUNG TIDAK MENYEDARI YANG AIMAN, CINTA PERTAMANYA ADA DI SISI IKHMAL. AIMAN SEAKAN KENAL DENGAN SUARA LUNAK ITU. TAMBAHAN PULA NAMA IMANI JUGA DISEBUT. JANTUNG AIMAN BERDEGUP KENCANG. PERLAHAN-LAHAN DIA MEMALINGKAN WAJAHNYA KE ARAH SUARA ITU.

“NURUL IMANI!” SEAKAN DENGAR ATAU TIDAK NAMA IMANI MENUTUR DI BIBIRNYA. AIMAN TERGAMAM. NURUL IMANI BERASA SANGAT TERKEJUT APABILA WAJAH YANG DIRINDUINYA SELAMA INI ADA DI HADAPAN MATANYA SEKARANG. HABIS JATUH BEG YANG DI PEGANGNYA. AIR MATA PENUH KESYUKURAN BERGENANG DI KELOPAK MATANYA. IMANI REBAH SETELAH SEMPAT MENYEBUT NAMA AIMAN. SUASANA KELAM. IMANI HANYA MENDENGAR NAMANYA DIPANGGIL BERKALI-KALI DAN AKHIRNYA DIA TIDAK SEDARKAN DIRI. 

BERSAMBUNG...

PENA SUHAIZA SHUHAIMI/13 MAY '07

Cerpen : Berakhirnya Sebuah Penantian


LAPAN

SETELAH MEMBUAT PENDAFTARAN PESERTA, IMANI DAN RAKAN-RAKAN YANG LAIN MENUJU KE TEMPAT PENGINAPAN. SEBENARNYA INI ADALAH KALI KEDUA IMANI MENJEJAKKAN KAKINYA KE UTP. KALI PERTAMA IAITU SEWAKTU IMANI DI TINGKATAN LIMA KERANA MENYERTAI KEJOHANAN SILAT 4 TAHUN YANG LALU. TAK BANYAK YANG BERUBAH. CUMA SEWAKTU ITU PENYERTAAN IMANI ADALAH KATEGORI BELUM TAMAT. TETAPI HARI INI IMANI SUDAH BERGELAR JURULATIH. SETELAH SELESAI SOLAT ISYAK, IMANI TERUS BARINGKAN DIRI. PENAT PERJALANAN BELUM HABIS LAGI. ESOK ADALAH HARI YANG MENCABAR BAGI DIRINYA. DEMI MENGUJI KEMAHIRAN YANG TELAH DIPELAJARI SEBELUM INI, IMANI MENERIMA PELAWAAN ABANG ZAIDI UNTUK MEWAKILI UNIVERSITINYA DALAM KEJOHANAN KALI INI. AKHIRNYA IMANI TERLELAP DENGAN HARAPAN YANG DINANTI.

“IMANI TOLONG IKHMAL SEKEJAP.” 

KESIAN PULA IMANI MELIHAT IKHMAL TERKIAL-KIAL MENGIKAT KAIN DI ATAS KEPALANYA. PERMINTAAN IKHMAL TIDAK DITOLAK. IMANI CUBA MEMBANTUNYA. SEWAKTU IMANI BERJALAN KE ARAH IKHMAL, TIBA-TIBA KAKINYA TERSADUNG BEG IKHMAL YANG BERADA BETUL DI HADAPANNYA. BADAN IMANI TERDORONG KE DEPAN. IMANI MEMEJAMKAN MATANYA. TIDAK SANGGUP MEMIKIRKAN APA YANG BAKAL MENIMPANYA NANTI. TETAPI IMANI MERASAKAN TANGANNYA DISAMBUT OLEH SESEORANG DAN MENYELAMATKAN IMANI DARIPADA TERSEMBAN KE TANAH. APABILA IMANI MEMBUKA MATA, WAJAH IKHMAL DI HADAPANNYA. UNTUK PERTAMA KALI, MATA MEREKA  BERTENTANG. JANTUNG IKHMAL BERDEBAR-DEBAR MENATAP ANAK MATA IMANI.

“INDAH SUNGGUH CIPTAAN TUHAN.” BISIK IKHMAL DALAM HATI. MEREKA TERSEDAR APABILA TERDENGAR SORAKAN DARIPADA RAKAN-RAKAN YANG LAIN.

“AWAK TAK APA-APA?” TANYA IKHMAL GUGUP. 

IMANI HANYA MAMPU MENGANGGUK KEPALANYA TANDA DIA TIDAK MENGALAMI APA-APA KECEDERAAN. CEPAT-CEPAT IMANI MENARIK TANGANNYA DARIPADA GENGGAMAN IKHMAL. ENTAH TERANG MANA RONA MERAH PADA WAJAHNYA MENAHAN MALU. AKHIRNYA IKHMAL MENGIKAT SENDIRI KAIN DI KEPALANYA KERANA IMANI TELAH BERLALU PERGI APABILA DIA BARU TERSEDAR DARI LAMUNAN YANG INDAH TADI.

.....

BEGITU RAMAI PELAJAR DARI UNIVERSITI DI SELURUH NEGARA MENGAMBIL BAHAGIAN PADA KEJOHANAN KALI INI. PERASMIAN DILAKUKAN SECARA BESAR-BESARAN. BEGITU MERIAH SEKALI. SEMUANYA MEMAKAI UNIFORM YANG BERWARNA BIRU. BANYAK-BANYAK UNIVERSITI, UNIVERSITI TEMPAT IMANI BELAJARLAH YANG PALING DIGERUNI KERANA MEMPUNYAI PESILAT-PESILAT YANG HANDAL. SEWAKTU IKHMAL DUDUK BERBARIS DI DALAM KONTIJEN MASING-MASING, DIA TERPANDANG SATU WAJAH YANG CUKUP DIKENALI.

“AIMAN!” TERKEJUT BUKAN KEPALANG IKHMAL MELIHAT AIMAN JUGA ADA DI SITU. TIDAK SANGKA IKHMAL, AIMAN JUGA TURUT SERTA DALAM SILAT INI. TIBA-TIBA DIA TERINGATKAN IMANI.

“ADAKAH IMANI TAHU?” 

SATU PERSOALAN YANG TIADA JAWAPANNYA. IKHMAL MEMBERANIKAN DIRI MENEGUR AIMAN DENGAN MEMBERI ISYARAT TANGAN KEPADA AIMAN. TERNYATA AIMAN JUGA PERASAN YANG IKHMAL SEDANG MEMERHATI DIRINYA. AIMAN MENGANGKAT TANGAN MEMBALAS KEMBALI ISYARAT TANGAN IKHMAL YANG MELAMBAI-LAMBAI KEPADANYA SAMBIL TERSENYUM DARI JAUH. MASING-MASING TIDAK BOLEH BERSUARA KERANA MAJLIS SEDANG BERLANGSUNG DI PENTAS HADAPAN.

BERSAMBUNG...

PENA SUHAIZA SHUHAIMI/13 MAY '07



Cerpen : Berakhirnya Sebuah Penantian


TUJUH

IMANI DUDUK MENGHADAP MUKA JENDELA BILIKNYA. DI HIRUP UDARA KAMPUS ITU DALAM-DALAM. AZWA MASIH DI PANTRY, MEMBASUH. TADI DIA MENATAP BUKU EXTREME ENGINEERING SETEBAL SETENGAH INCI TAPI DIA MENUTUP KEMBALI BUKU TERSEBUT. SATU PERKATAAN PUN TIDAK LEKAT DI MINDANYA. FIKIRANNYA KOSONG KERANA HANYA MEMIKIRKAN PERISTIWA MALAM SEMALAM. TERINGAT IMANI TENTANG PERTANYAAN IKHMAL SEMALAM.

“IKHMAL!” KELUH IMANI. LELAKI INI SEPERTI MENGETAHUI BANYAK TENTANG DIRINYA. ENTAH KENAPA BILA BERSAMA LELAKI ITU DIA BERASA SANGAT BAHAGIA. SEGALA MASALAHNYA SELAMA INI SEAKAN LENYAP TIBA-TIBA. LELAKI INI BANYAK MEMBERI SEMANGAT KEPADANYA. SETAKAT INI IMANI HANYA MENGISTILAHKAN PERHUBUNGAN MEREKA SEBAGAI SEBUAH PERSAHABATAN.

“SAHABAT ITU WUJUD DARI SATU PERTEMUAN DENGAN SEPULUH PERTANYAAN, SERATUS KEYAKINAN DAN SERIBU KALI PENGORBANAN SERTA BERJUTA-JUTA KALI PERJUANGAN DENGAN SATU KEIKHLASAN SERTA KEREDHAAN DARI ALLAH SWT.” 

KATA-KATA YANG PERNAH LAHIR DARI BIBIR SEORANG INSAN YANG SANGAT DIHARGAINYA SUATU KETIKA DAHULU, AIMAN. KATA-KATA INI JUGA LAH YANG DI UCAPKAN KEMBALI PADA IKHMAL SAAT LELAKI ITU MELUAHKAN PERASAANNYA TERHADAP IMANI TIDAK LAMA DAHULU. IMANI SEBENARNYA MAHU  IKHMAL FAHAM PENDIRIANNYA. WALAUPUN KADANG-KADANG DIA SEAKAN TENGGELAM BERSAMA PERASAANNYA BERSAMA IKHMAL, TETAPI DIA TAHU, PERASAAN ITU BERLAINAN. IMANI BERASA BEGITU MUNGKIN KERANA IKHMAL LELAKI YANG AKRAB DENGANNYA SELEPAS AIMAN.

“IMANI LEBIH MENGHARGAI PERSAHABATAN INI TETAPI MASA AKAN DATANG IMANI TIDAK TAHU. BIARLAH TAKDIR YANG MENENTUKAN.”

“IMANI, KALAU INI YANG KAU PINTA, IKHMAL JUGA AKAN BERSERAH KEPADA TAKDIR. BIARLAH IKHMAL JADI SAHABAT IMANI DUNIA DAN AKHIRAT.” 

IMANI TAHU, HATI IKHMAL DITUSUK PEDIH. TAPI IKHMAL MESTI AKUR DENGAN KEPUTUSAN INI SEKIRANYA TIDAK MAHU PERPISAHAN BERLAKU ANTARA MEREKA. AIMAN MENGUKIR SENYUM. NAMUN DIA TIDAK DAPAT MENYEMBUNYIKAN GELODAK HATINYA DARIPADA IMANI. IMANI BERSYUKUR KERANA SAHABATNYA ITU BEGITU MEMAHAMI PERASAANNYA. TETAPI RASA KASIHAN TERHADAP IKHMAL MULA WUJUD DI HATINYA SETELAH MELIHAT KEIKHLASAN DALAM HATI LELAKI ITU. LANTAS PERASAAN ITU DI LEMPAR JAUH-JAUH KERANA TIDAK MAHU MENERIMA IKHMAL HANYA SEMATA-MATA KERANA  BELAS KASIHAN.

FIKIRAN IMANI BERUBAH PULA MENGINGATI KENANGANNYA BERSAMA AIMAN. TERLALU BANYAK. BOLEH DIKATAKAN HAMPIR SEPARUH ZAMAN PERSEKOLAHANNYA DIHABISKAN BERSAMA LELAKI ITU. AIMAN BANYAK MENGAJARNYA ERTI KEHIDUPAN DALAM DUNIA PELAJAR. MENASIHATI IMANI KETIKA GADIS ITU DITIMPA MASALAH. DAN AKHIRNYA MEMBAWA IMANI KE LANDASAN CINTANYA. NAMUN CINTA DI BANGKU SEKOLAH TERPAKSA DILUPAKAN BUAT SEMENTARA. KETIKA MASING-MASING MENGIKUT HALUAN SENDIRI DEMI MENGGAPAI CITA-CITA. TETAPI BAGI IMANI, CINTA ITU SENTIASA ADA DALAM HATINYA. DAN CINTA ITU JUGALAH YANG MEMBERI KEKUATAN BAGI DIRINYA. TERINGAT IMANI KETIKA AIMAN MEMUTUSKAN HUBUNGAN CINTA MEREKA KEPADA SEBUAH PERSAHABATAN. IMANI DAPAT MERASAI AIMAN AKAN MENINGGALKANNYA SUATU HARI NANTI. DAN TERNYATA PERKARA ITU BENAR-BENAR TERJADI. SEMUANYA TERJADI BILAMANA HUBUNGANNYA DENGAN AIMAN DIRASAKAN SEMAKIN HARI SEMAKIN JAUH. KETIKA AIMAN BERJAYA MENYAMBUNG PENGAJIANNYA KE UTARA TANAH AIR SEDANGKAN IMANI MASIH BERJUANG DI BANGKU SEKOLAH. MUNGKIN DISEBABKAN TARAF ATAU STATUS YANG MEMBUATKAN AIMAN MENINGGALKANNYA. NAMUN IMANI TIDAK SAMA SEKALI MENYALAHKAN AIMAN KERANA BAGINYA WAKTU DAN KEADAAN YANG MERUBAH SEGALA-GALANYA.

“YA ALLAH YA TUHANKU, HANYA PADAMU HAMBA BERSERAH. SEKIRANYA INI TELAH DITENTUKAN OLEHMU, AKU REDHA. HANYA ENGKAULAH YANG MAHA MENGETAHUI. SESUNGGUHNYA ENGKAU BERKATILAH PERSAHABATAN INI SEKIRANYA HUBUNGAN INI LEBIH BAIK UNTUK KU.”

AIR MATA IMANI TIDAK HENTI-HENTI MENGALIR MEMBASAHI WAJAHNYA. TERASA TENANG JIWANYA SETELAH MENYERAHKAN SEGALA-GALANYA KEPADA ALLAH SWT. IMANI MENYEKA AIR MATANYA.

“EH, IMANI KENAPA NI?” TIBA-TIBA AZWA MUNCUL DI SEBELAHNYA. LANGSUNG IMANI TIDAK MENYEDARINYA. LAMUNAN IMANI TERHENTI.

“TAK ADA APA-APA. HANYA TERINGATKAN KENANGAN DULU.” IMANI MEMEGANG BAHU SAHABATNYA ITU. 

IMANI TUNDUK. MEMANG DIA TIDAK BOLEH MENYEMBUNYIKAN PERASAANNYA TERHADAP SAHABATNYA YANG SATU INI. 

“SUDAHLAH IMANI. JANGAN DIFIKIRKAN SANGAT. YANG SUDAH BERLALU TU, BIARLAH IA BERLALU. MUNGKIN ADA HIKMAH DI SEBALIK SEMUA INI.” IMANI MEMANDANG AZWA. BIBIRNYA MENGUKIR SENYUM. LANTAS DI PELUK SAHABATNYA ITU.

“TERIMA KASIH, AZWA. KAU LAH SATU-SATUNYA SAHABAT YANG MEMAHAMI AKU.” BISIK IMANI.

BERSAMBUNG...

PENA SUHAIZA SHUHAIMI/13 MAY '07

Cerpen : Berakhirnya Sebuah Penantian


ENAM

PERKENALAN IMANI DENGAN IKHMAL SEMAKIN HARI SEMAKIN RAPAT. IMANI SENDIRI BERASA SANGAT SENANG HATI APABILA BERSAMA IKHMAL. NAMUN JAUH DI SUDUT HATI IMANI, DIA TIDAK BOLEH MENERIMA IKHMAL DENGAN MUDAH. KERANA SATU-SATUNYA CINTA IMANI IALAH AIMAN. AIMAN SEORANG SAHAJA LELAKI YANG BOLEH MEMILIKI CINTANYA. ITU PRINSIP IMANI. SUSAH UNTUK MENCARI PENGGANTI DI HATINYA .

“IMANI, AWAK NI TAK ADA YANG SPECIAL KE?” TANYA IKHMAL SUATU HARI. IMANI TERKEJUT JUGA DENGAN SOALAN IKHMAL TETAPI TIDAK LANGSUNG MENUNJUKKAN REAKSI TERKEJUT DI WAJAHNYA.

“KENAPA IKHMAL TANYA IMANI SOALAN MACAM TU?” BALAS IMANI. DIA PERASAN IKHMAL MEMERHATINYA UNTUK MEMINTA KEPASTIAN.

“SAJA. YE LA, NANTI MARAH PULA DIA. IMANI ASYIK RAPAT DENGAN SAYA JA.” SEBENARNYA IKHMAL INGIN MENGETAHUI KISAH CINTA IMANI SEWAKTU DI BANGKU SEKOLAH DULU. DENGAN AIMAN, ROOMATENYA DI MATRIKULASI. 

IMANI TIDAK MENJAWAB. DIA LEBIH SUKA MENDIAMKAN DIRINYA DARIPADA MENGINGATI KENANGAN LAMANYA. LAMA IMANI MENDIAMKAN DIRI. SEKETIKA KEMUDIAN KEDENGARAN IMANI MELEPASKAN SATU KELUHAN SEPERTI MELEPASKAN SATU BEBANAN YANG MAHA BERAT.

“MAAF KALAU SOALAN IKHMAL MEMBUATKAN IMANI RASA TERGANGGU. IKHMAL TAK BERMAKSUD NAK MENYAKITI HATI IMANI.” IKHMAL SERBA SALAH.

“TAK IKHMAL. IKHMAL TAK SALAH. CUMA IMANI TIDAK MAHU LAGI MENGINGATI MASA LAMPAU YANG PENUH DENGAN KENANGAN DALAM HIDUP IMANI.” ADA SEBAK DI HUJUNG AYAT ITU. 

IKHMAL PERASAN.  DIA DAPAT LIHAT RAUT WAJAH IMANI YANG TELAH BANYAK MENANGGUNG KERINDUAN YANG ENTAH BILA SAMPAI KE PENGHUJUNGNYA. SESEKALI DILIHAT IMANI SEPERTI MEMIKIRKAN SESUATU. SEKALIGUS PERASAAN GERAM MENYELINAP DI HATINYA.

“AIMAN, TERGAMAK KAU MELAKUKAN PERKARA SEBEGINI KE ATAS SEORANG INSAN SEBAIK IMANI.” JERIT IKHMAL DALAM HATI.

AKHIRNYA MEREKA TERPISAH DI PERSIMPANGAN HOSTEL MASING-MASING.

“TERIMA KASIH IKHMAL SEBAB TEMANKAN IMANI PULANG MALAM NI.” UCAP IMANI RINGKAS.

“OH..SAMA-SAMA. TAKPA, KALAU IMANI ADA APA-APA BERITAHU PADA IKHMAL OK.” BALAS IKHMAL. 

MEREKA BERLALU.

“IKHMAL!” IMANI MEMANGGIL NAMA IKHMAL. IKHMAL MENOLEH.

ADA APA IMANI?” TANYA IKHMAL. IMANI DIAM.

“TERIMA KASIH SEBAB AMBIL BERAT TENTANG IMANI.” IMANI MENGUNTUM SENYUM. DIA BERLALU. IKHMAL DAPAT LIHAT SENYUMAN IMANI.

“SENYUMAN YANG PENUH DENGAN KELUKAAN DAN TANGISAN.” DESIS HATI IKHMAL.

 BERSAMBUNG...

PENA SUHAIZA SHUHAIMI/13 MAY '07